Kiállítás május 26-tól. Magyar sikerek születtek a Színház a Fotóművészetben című, 13. alkalommal megrendezett nemzetközi triennálén. Az első díjat, és vele a FIAP Aranyérmét, Mészáros Csaba fotográfus nyerte el Piruett című képével. Magyarországot ezúttal hárman képviseljük a kiállításon, Mészáros Csaba, Frank Yvette, tőlem pedig a Repülő társulat című kép kerül falra.
A nemzetközi zsűri 30 ország 126 fotósának munkáiból válogathatott. A Színház a Fotóművészetben című kiállítás a Sterijino Pozorje nevű színházi fesztivál kísérő programjaként látható Újvidéken (Novi Sad), a Fesztivál helyszínén és ideje alatt, május 26 és június 3 között.
Egy fődíj és hat kategóriában három-három díj talált gazdára a pályázaton. Nekem Humor kategóriában sikerült megszereznem a III. helyezést. Büszke vagyok rá, különösen, hogy a díjátadón megismerhettem fotós kollégáim jobbnál-jobb képet.
Csak könnyedén
Kettő híján 5000 fotó érkezett Képügynökség első pályázatára. A temérdek képet ötszáztizennyolc fotós termelte. Az én szememben egy pályázat rangját az adja, ki ül a zsűriben. A Cultiris a fotós szakma nagymestereit vette rá arra, hogy napokon keresztül képeket válogassanak. A zsűri: Keleti Éva Prima Primissima díjas fotóművész, érdemes művész, Korniss Péter Kossuth–díjas fotóművész, Szarka Klára szakíró, fotótörténész, Kasza Gábor fotográfus, a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának titkára, Kocsis Erik a CULTiRiS Kulturális Képügynökség vezetője.
Minden harmadik évben nemzetközi fotóművészeti kiállítás kíséri Szerbia-Montenegro színházi fesztiválját. Az idei „Színház a fotóművészetben” című kiállítás anyagát a zsűri 37 ország 117 fotósának munkáiból válogatta, így különösen nagy öröm, hogy hat képem is ott lehet a fesztiválon május 26. és június 4. között az Újvidéki Színházban. A bemutató több magyar fotósnak is sikert hozott: Frank Yvette munkáját arany, Segesvári Csaba és Erdélyi Gábor munkáit bronz diplomával jutalmazták, amihez szívből gratulálok!
Virrasztás a Nemzeti Színházban Kaszás Attiláért, 2007. március 30-án
A fenti az egyik a Sajtófotó kiállításon szereplő képeim közül. A képek a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók 2008. május 1-ig. (413 szerző pályázott, 9223 db. felvétellel)
„Van a fotózásban – vagy minden művészi tevékenységben?, de ne má, hogy megmondjam éppen most, mi és mi nem a művészet -, van benne valami münchhausen bárós, magunkat a hajunknál fogva fölemelni. Szoktam kajánul megjegyezni, hogy nincs mese, az újságírónak a valóságot kell tükröznie, ami korántsem olyan egyszerű, mióta kiderítettük, hogy a valóság függ a szemünktől. Ránézünk és megváltozik; elpirul, elpirul örömében, dühében, kiszolgáltatottságában, magányában, boldogságában, rémületében, vacogásában, ölelésében – ez a pír, ami ott van aztán minden jó fotón.
Egy arc, egy röhejesség, egy vígság, egy megrendültség, egy gyávaság, egy panelmalac, egy gárda, egy balettcipő, egy kis Árpádsáv, egy kis Nagymagyarország, egy lélek, egy tiszavirág, még egy, még egy, egy zászló, egy sár, egy szikla, egy béka bazedovos szeme, egy gyerek bazedovos szeme, benne egy Isten, egy tömeggyűlés, egy magány, egy hamisított Puma-cipő, egy kínai katona, még egy arc, riadt, politikusé, egy bonvivános arc, politikusé, egy árnyék, politikusból, egy másik árnyék, nem tudni, kié, talán egy bolondé, egy aluljáró, egy Üllői út, egy pucér popsi, nem politikusé, egy rendőrség, kicsinyítve, egy hegedű („asztalnál meghal”), egy sztárügyvéd, egy sztárránc, egy pezsgő, egy hajléktalan, egy demagógia, aztán amikor nem tudni, mert nem érdekes, hogy mi: csak van egy kép, mintha esne, mintha menne, mintha fényne, mintha fájna, mintha szépne, mintha vége.”
Az idézet Esterházy Péter megnyitójából való, amely teljes terjedelmében olvasható a neten, ajánlom mindannyiuk szíves figyelmébe.
