Ezért nem adnak ingyen képeket a profi fotósok

A bejegyzést Völgyi Attila fotóriporter blogjában találtam, hónapokkal ezelőtt. Akkor nem osztottam meg a korrekt és kifejezetten szellemes írást, de most ismét kaptam egy levelet… Ebben egy szabadúszó rendező kér arra, hogy bocsátanám közre számára fotóimat. Lehetőleg úgy, hogy „a feliratot, azt az aljára tedd, mert a fotón pont középen van, ami eléggé betakar. Gondoltam, ez jó apropó, hogy én is közzé tegyem Tony Wu természetfotós írását, Völgyi Attila magyar fordításában. A jelenség nem hungaricum. Ezért született nemrég egy nemzetközi kiáltvány, amihez tömegesen csatlakoznak fotósok világszerte és már magyarul is. A világ minden táján rendszeresen felmerülő gondolat, sőt, igény az ingyen fotó, amellyel –  ahogy a most érkezett levélben fogalmazott a feladó – nagy örömet szereznék neki. Ajánlom tehát Tony Wu gondolatait Neki és mindenki másnak, aki fotókat készít vagy fotókat használ, azaz valamennyi olvasómnak.

 

Néhány érv, hogy miért nem dolgozhatnak a profi fotósok ingyen

Kedves potenciális fotó vásárló,

Ha erre az oldalra küldték, akkor valószínű, hogy ingyen, vagy minimális díjazásért szeretett volna egy vagy több képet használni.

Professzionális fotósként rendszeresen megkeresnek minket, hogy ingyen adjunk képeket. Egy tökéletes világban mindannyian szeretnénk az ilyen kérésekre pozitívan reagálni, és segíteni, különösen az oktatással, szociális kérdésekkel, vagy a természet megőrzésével kapcsolatos ügyeket. Joggal mondhatjuk, hogy sok esetben szeretnénk, bárcsak lenne időnk és erőforrásunk, hogy többet is tegyünk támogatásként, fotók küldésén túl is. 

Sajnálatos módon azonban csak ritkán van módunk az ilyen megkeresésekre válaszolni, és ha sikerül is, gyakran igen rövid a válasz, ami nem érzékelteti kellő mértékben a válasz mögött rejlő okokat.

A körülmények minden helyzetben mások, de úgy találjuk, hogy elég sok a visszatérő motívum, amiket alább felsorolunk, hogy könnyebben megérthessen minket, és ezzel talán elkerülhessük a kellemetlen félreértéseket.

Kérjük, tekintse a következő gondolatokat olyan konstruktív szándékúnak, mint amennyire mi így írtuk le őket. Természetesen reméljük, hogy miután elolvasta, sikerül újra beszélnünk, és kialakítani egy kölcsönösen gyümölcsöző együttműködést.

A fotózás a megélhetésünk
Mi abból élünk, hogy lenyűgöző képeket készítünk. Ha a képeinket ingyen osztogatnánk, vagy túlságosan sok időt töltenénk az ingyen képekért folyamodó kérésekkel, akkor nem tudnánk megélni a fotózásból. 

Támogatunk arra méltó ügyeket képekkel
Többségünk hozzájárul képekkel, néha mással is bizonyos ügyekhez. Sok esetben közvetlenül is részt veszünk olyan projektekben, amiket képekkel támogatunk, vagy már eleve volt valamilyen személyes kapcsolatunk valakivel az érintettek közül. Más szavakkal, mindannyian tudunk és szoktunk is támogatni különféle ügyeket ellenszolgáltatás nélkül.

Az idő szorít minket
Kifejezetten előnytelen lenne viszont az ilyen szelektív támogatás helyett minden ingyenes kép megkeresésre pozitívan reagálnunk. Már csak azért is, mert tekintélyes mennyiségű időt igényelne az ilyen megkeresésekre reagálni, a kért képekről egyeztetni, azokat előkészíteni, elküldeni, majd aztán nyomon követni, hogy a képeinket hogyan használták és milyen hasznukat vették – ha egyáltalán van ilyen. Sok időt igényel ezekre a megkeresésekre válaszolni és idő mindig kevés van. 

Nehéz reagálni a “Nincs pénzünk” típusú kérésekre
Szinte minden ingyen képre vonatkozó megkeresés a szűkös költségvetésre hivatkozik, vagyis azzal érvel, hogy nincsen anyagi forrása.

Ezek a megkeresések azonban gyakran olyan szervezetektől érkeznek, amik rengeteg pénz felett rendelkeznek, legyenek ezek üzleti vállalkozások, költségvetési szervek, kormány intézmények, vagy akár civil szervezetek. Gyakran elég megnézni a nyilvánosan hozzáférhető dokumentumokat, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy az éppen pénzhiánnyal érvelő félnek bőven van pénze minden másra, ami nyilvánvalóan elegendő ahhoz, hogy tisztességesen megfizessék egy fotós munkabérét, ha ez szándékukban állna. 

Ami még lesújtóbb, hogy túlságosan is gyakori jelenség, hogy a kérdéses projektben résztvevő felek közül egyedül a fotósok azok, akiknek a munkáját ingyen kérik, míg mindenki más tiszteletdíjért vagy fizetésért dolgozik.

Az ilyen és hasonló megfontolások miatt talán megérti, hogy miért érezzük úgy, hogy semmibe vesznek minket és a munkánkat, amikor azt mondják: “Nincsen pénzünk.” Az ilyen igény gyakran cinikus próbálkozásnak tűnik számunkra, hogy kihasználják a tárgyaló partner hiszékenységét.

A mi költségvetésünk igazán szűkös
Néhány kivételtől eltekintve a fotózás egy nem túl kifizetődő hivatás. Java részt azért választottuk ezt a szakmát, mert élvezzük a vizuális kommunkiációt, a látvány művészetét és azokat a témákat, amikre szakosodunk. 

Az Interneten elérhető fotók számának utóbbi években bekövetkezett ugrásszerű növekedése és a fotókat vásárlók költségvetésének rohamos csökkenése miatt a fotósok egyébként is csekély bevételei is egyre szűkösebbé váltak.

Mindezeken túl professzionális fotósnak lenni komoly anyagi beruházást igényel.

A mi szakmánk jellegénél fogva igen eszközigényes. Rendszeresen kell fényképezőgépeket, objektíveket, számítógépeket, tároló eszközöket és egyebeket vennünk. Az eszközök elromlanak, javíttatni, pótolni kell őket. Biztonsági másolatokat kell készítenünk minden adatunkról, mert egy rosszul letett kávés bögre szó szerint évek munkáját képes pillanatok alatt megsemmisíteni. Mindannyiunknak százezrekbe kerül évente a szoftverek és hardverek beszerzése, mivel tartanunk kell a lépést a technika fejlődésével és a megrendelők igényeivel is. Ezen kívül az utazás is komoly tényező mindannyiunk munkájában. Egy csomó pénzt költünk utazásra, a felszerelésünk szállítására, szállásra, és egyéb, utazással kapcsolatos költségekre.

Ezen kívül talán a legfontosabb, hogy a befektetett pénzen felül nem kevés időt és energiát áldoztunk hivatásunk elsajátítására, az anyagi és egyéb kockázatokon túl, amit munkánk során kénytelenek vagyunk vállalni. Egyszerű pillanatképekhez talán nem kell több, mint a gombot nyomni, de jó képek készítéséhez tudás is kell, gyakorlat, és megfelelő ítélőképesség.

Szóval a lényeg, hogy természetesen megértjük, és együtt tudunk érezni a költségvetés szűkösségével. Praktikus megfontolásból azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy mindenkit támogassunk, aki ezt kéri tőlünk.

A “névfeltüntetés” nem jelent sokat
A leggyakoribb ajánlat, amit kapni szoktunk, hogy ingyen adjunk képeket, azt szokta ígérni, hogy feltüntetik a nevünket, vagyis megjelenést biztosítanak nekünk, akár vízjel, hivatkozó link, vagy esetleg kiemelt említés formájában. Ezzel próbálják ellentételezni az ingyen kapott képet. 

Ezzel két probléma van.

Először, hogy a forrásmegjelölés nem fizetési mód. Elvégre mi készítettük a képet, amiről tárgyalunk, így a névfeltüntetés automatikusan kötelező. Nem valami olyan kegy, amit mi remélünk, hogy egy harmadik fél lesz olyan szíves megtenni a kedvünkért.

Másodszor, a forrásmegjelölésből nem tudjuk kifizetni a számlákat. Ahogy talán korábban már írtuk, keményen dolgozunk azért, hogy megteremtsük a pénzt, amit újra be kell fektetnünk a felszerelésünkbe, és amiből fedezzük a vállalkozásunk egyéb költségeit. Ezen felül elő kell teremtenünk az olyan alapvető kiadásaink forrásait, mint az étel, lakás, közlekedés, stb.

Röviden, a képeink készítőjét megjelölni kötelező, és nem a fizetség egy formája, a forrásmegjelölés pedig nem helyettesíti a fizetést.

“Te vagy az egyetlen fotós, aki értetlenkedik”
Ha van időnk, és beszélgetni kezdünk azzal, aki ingyen szeretne tőlünk képeket, a beszélgetés gyakran oda vezet, hogy a másik fél azzal érvel, minden más fotós több, mint boldogan ad neki ingyen fotókat, és úgy érzi, csak mi “értetlenkedünk”. 

Mi tudjuk, hogy ez nem igaz.

Azt is tudjuk, hogy egyetlen felelős és kompetens fotós sem fogadna el kedvezőtlen üzleti feltételeket. Elképzelhető, hogy néhány gyakorlatlan fotós, vagy olyan ember, akiknek éppen van fényképezőgépe, valóban belemegy, hogy ingyen dolgozzon, de ahogy a népi bölcsesség mondja, “Azt kapod, amiért fizetsz.”

Várjuk a visszajelzést
Egy másik dolog, ami gyakran megesik, hogy amikor mi mégis adunk fotót támogatásként, akkor sem kapunk visszajelzéseket, vagy bármilyen más információt, hogy az esemény, vagy projekt hogyan alakult, milyen eredményt (vagy bármit) sikerült elérni vele, és mi haszna (ha bármi) volt a fotó felhasználásának.

Nagyon gyakran még csak válasz sem érkezik a leveleinkre, amikben a fejlemények iránt érdeklődünk. Egészen addig persze, míg legközelebb valaki újra ingyen fotókat szeretne kapni tőlünk. 

Olyan helyzetekben, amikor mégis belemegyünk, hogy ingyen dolgozzunk, kérjük vegyék a fáradtságot tudatni velünk, mit sikerült a hozzájárulásunkkal elérni, hogy mentek a dolgok. Ez a kis odafigyelés sokat számít, hogy hosszú távon is együttműködjünk majd, amikor legközelebb kérnek tőlünk újabb képeket a jövőben.

Összefoglalás
Reméljük, hogy a fentiek segítenek megérteni, hogy az alábbi listában szereplő, a témában érintett fotós miért küldte el neked ezt a linket. Mindannyian elkötelezett profik vagyunk, akik boldogan dolgozunk a megbízóinkkal kölcsönösen gyümölcsöző együttműködésben.

A szerző, és fordító is azt kéri, ha a szöveget átveszed utánközlésre akkor hivatkozz Tony Wu eredeti forrására, illetve a magyar változat közlése esetén a szöveg fordítójára Völgyi Attila blogjára . Én is ezt tettem.

Köszönöm!