Egy fotó története.

Éppen csak elkezdődött a Monte Cristo grófja fotós próbája, amikor berobbant a hidegfront a Margitszigeti Szabadtéri Színpad fölé. Szélvihar, lassan, de fokozatosan erősödő égi áldás, a fotósok csomagolni kezdtek, aztán a próba is leállt. Néhány perccel később leszakadt az ég. Kollégáim félúton lehettek a színház és a parkoló között. Ketten ácsorogtunk a nézőtér szélén, a fák gyenge védelmében, latolgatva, hogy mi legyen? Maradjunk – mondta a kolléga, ha eláll, talán folytatódik a próba. A kocsik messze, az eső szakad, maradtunk.

Fotózzunk villámot – javasoltam, miközben tudtam, egyikünknél sincs állvány vagy vezetékes kioldó – ezek általában nem szükségesek színházi fotózáshoz, de a villámfotózás alapvető kellékei. Az sem árt, ha van a táskában egy extra nagy látószögű objektív is, hogy az égbolt minél nagyobb területe kerülhessen a képre, hiszen kiszámíthatatlan, hogy a villám éppen hol jelenik meg. Ezek nélkül villámot fotózni olyan, mint sebes patakban kézzel halat fogni. A jó reflex sem ér semmit mázli nélkül. De – mint tudjuk – a Jóisten szereti a bolondokat, és aki manapság fotózásból próbál megélni Magyarországon, az nyilván bolond – ez a tudat reményt adott. Felmásztunk hát a színpadra, kameráinkat a jó öreg víztorony irányába fordítottuk, mutató ujjunk az elsütő gombon, és vártunk. Negyed óra után ez a pozíció inkább erőnléti edzés, mint fotózás. Fél óra elteltével már mi magunk is röhögtünk, ha az általunk nyújtott látványra gondoltunk: két hülye áll mozdulatlanul a színpadon, szemük előtt a magasra emelt fényképezőgép…és akkor lecsapott a mennykő. Két-két expo kattant…

P.S.: A próba elmaradt.

Az előadásokhoz sok szerencsét kívánok!

2012. július 20. (péntek) 20:30
2012. július 22. (vasárnap) 20:30

Dumas – Szomor – Pozsgai: Monte Cristo grófja
musical két részben
Zenéjét szerezte, dalszövegeket írta: Szomor György
Alexandre Dumas regénye alapján írta: Pozsgai Zsolt

Margitszigeti Szabadtéri Színpad, A békéscsabai Jókai Színház előadása.