Így szoktunk beszélni róla. A világhálón bárki, bármilyen hírt elérhet, nincsenek kormányok, politikusok, akik ebben megakadályozhatnák az embert. Ez nagyjából így is van, bár láttunk – és attól tartok látni is fogunk még – sikeres kísérleteket a net „lekapcsolására”. De van egy másik veszély, ami nap, mint nap növekszik, és elzár(hat) minket a minket valóban érdeklő dolgoktól: saját internetes szokásaink.

A világháló nagy rendszerei, pl. a Facebook, a Yahoo, a Google, és a többiek, szorgalmasan gyűjtik és kiértékelik minden kattintásunk. Ennek köszönhetjük a személyre szabott hirdetéseket, de azt is, amikor egy-egy ismerősünk „eltűnik” a szemünk elől, mondjuk a Facebookon. Észrevették már?

Barátommal régóta figyeljük, hogy ugyanarra a keresőszóra mennyire eltérő találati listákat kapunk. Mindketten olyat, amilyent a kereső robotok szerint kapni szeretnénk. A különbségek a hálózati viselkedésünk szerint alakulnak. Algoritmusok döntenek arról, mi érdekel minket. A folyamat, amúgy, párhuzamos avval, ahogy a kereskedelmi médiumokban a nézettség alakulása generálja a műsorstruktúrát.

A napokban botlottam bele Eli Pariser TED előadásába, amely éppen erre a problémára világít rá. Óvakodj az online szűrőburoktól – mondja. Olyan újságíróként, aki a szerkesztett hírek, lapok és műsorok híve, mert tanult egyet s mást a szerkesztői etikáról, örömmel osztom meg itt Eli előadását.