HD videó a fényképezőgépben

Ez egy régebbi írásom, a Videopraktika 2009/5-ös számában jelent meg, így most már nem keresztezi a kiadó érdekeit, hogy szabadon hozzáférhetővé tegyem. A téma mit sem veszített aktualitásából, sőt, egyre izgalmasabb, egyre többeket érdekel…

Egy ideje lázban égnek a videósok. A láz oka néhány fényképezőgép, amelyeket gyártói HD videó rögzítési lehetőséggel láttak el. A világ első HD rögzítést kínáló D-SLR gépét a Nikon készítette. Az 1998 augusztusában bejelentett D90 HD720p formátumot használ. A csattanós válaszra egy hónapot sem kellett várni.A szeptemberi Photokina egyik szenzációja a méltán sikeres, állóképeket készítő EOS 5D megújításaként bemutatott 5D Mark II lett. A világ első full frame-es D-SLR váza, teljes (1080p) HD felbontású videó rögzítéssel. A tesztek azt mutatták, hogy mozgóképének minősége vetekszik néhány profi videokamera képével, a legtöbb félprofi kamerát pedig – ahogy az internetes fórumokon fogalmazták – tönkre veri.

A fotósok reakciója felemás volt. Egy részük azóta is a fejét csóválja; minek egy fényképezőgép vázba videó felvevő, ám a piac reakciója pozitív volt. A gyártók felvették az eléjük dobott kesztyűt, a felhasználók egy része pedig – elsősorban a profi videósok – ujjongva üdvözölték a „fjúcsört”. Új kategória született, a cserélhető objektíves digitális fényképezőgép-kamera hibrid.

Ezek a modellek természetesen nem a semmiből érkeztek. MiniHD videózást már korábban is kínáltak fényképezőgépek, hogy csak egy példát említsünk a Panasonic DMC-LX3. Nem beszélve arról, hogy a gyártók többsége a videós piacon is fejleszt, azaz házon belül tudhatja a tenyérbe simuló és vállra vehető, az amatőröknek és profiknak szánt kamkorderek gyártási tapasztalatát. Ebből a szempontból persze nagyon érdekes lenne tudni, hogy a Nikon kameragyártási tapasztalatok nélkül miért volt kezdeményezője ennek a versenynek, és hogy vajon mi készül a Sony tervezőasztalainál, hogy mindeddig csak kompakt illetve bridge gépeiket szerelték föl HD videós funkciókkal.

A válaszra szerintem nem kell sokat várnunk, de most inkább foglalkozzunk azzal, hogy az újításokat üdvözlők mitől is olyan boldogok? A kérdést két szempont szerint érdemes vizsgálni. Az első szempont természetesen technikai, de ezt véleményem szerint megelőzi a humán oldal.

Most azokról ne beszéljünk, akik állványról még nem hallottak soha, fixről-snittről még nem gondolkodtak, viszont lelkesen varióznak, svenkelnek, akkumulátormerülésig nyomva a gombot. Az átlagos home videósról se essék most szó, akik leginkább a dokumentumfilmesekre hasonlítanak és jellemzően hosszú snittekre kényszerülnek, olykor órákon át rögzítenek valamit. A D-SLR videózás nem az ő terepük.

Az újítást ugyanis azok a videó-készítők tartják forradalminak, akik a profi videózásban illetve filmcsinálásban érdekeltek. Broadcasterek, független (nálunk talán szabadúszó a helyes kifejezés) filmesek. Rövid játékfilmek, kisfilmek, reklámok, videoklippek készítői. És ez elsősorban nem foglalkozás szerinti csoportosítás, amatőrök és profik egyaránt vannak köztük, sokkal inkább a profikra jellemző szemléletbeli megkülönböztetés. A profik forgatókönyv alapján dolgoznak, megtervezik a snitteket, a képkivágástól a világításig, többnyire és jellemzően néhány másodperces, legfeljebb néhány perces jeleneteket vesznek fel. Az ő számukra a kép minősége mellett mindennél fontosabb az egyedi látványvilág megteremthetősége.

A képalkotás szabadsága

A képalkotás szabadsága komoly extra. De mi szükséges hozzá? Csupa extra. Extra látószögek a halszemtől a makrón át a nagyteléig, extra kis mélységélesség, azaz extra nagy fényerejű objektívek, az objektív elé extra kiegészítők, szűrők, árnyékolók. A filmes, televíziós világban ezekért csillagászati összegeket kérnek. Egy cserélhető objektíves kameráért minimum 10 ezer dollárt, a kiegészítőkért még egyszer ennyit, az objektívekről ne is beszéljünk. Független filmesek számára ez a szabadság megfizethetetlen volt idáig. Ám a tükörreflexes fényképezőgépek lencseparkja óriási, minőségük abszolút megfelelő, illetve minden gyártó rendelkezik extra vonalélességet, nagy fényerőt kínáló modellekkel, ráadásul időjárásálló robosztus felépítésben is. A kiegészítők száma szintén óriási. Nem filléres dolgok ezek sem, de az áruk nagyságrenddel is kisebb lehet, mint a filmes, televíziós rokonaiké.

Képminőség

A kifogástalan képminőség nem tekinthető extrának, az alapkövetelmény. A képrögzítő eszköz minden részegysége befolyásolja, de a leginkább meghatározó hármas az objektív felbontóképessége, az eszköz elektronikájának minősége (a videó jel sávszélessége) és a szenzor fizikai mérete és az elemi pixelek száma. Utóbbi kettő hányadosa az egyik legfontosabb mérőszámmá lépett elő napjainkra. A pixel/négyzetcentiméter arány az egyik legjobb adat a digitális fényképezőgépek képminőségének megbecslésére.

Elemi képpontok száma (millió pixel)

pixelsűrűség (millió pixel/cm2)

Nikon D90

Canon 5D Mark II

21

2,4

Canon 500D

15,1

4,5

Canon 7D

18

5,4

Panasonic GH-1

12,1

5

Olympus EP-1

12,3

5,1

Kompakt gépek esetében ez a szám húsz- és ötvenmillió között mozog. Húszmillió alatt kezdődnek az igényesebb képminőséggel szolgáló masinák, a tízmillió alattiak már profi igényeket is kielégítenek és 5 millió alatt általában csak az elektronika, jellemzően az automatikus zajszűrés ronthatja el a minőséget. Persze vannak kivételek, fölfelé is, lefelé is. A lényeg, hogy a szenzor fizikai mérete és elemi képpontjainak száma van a legnagyobb hatással a jel/zaj viszonyra és azon túl az érzékenységre, tehát például az adott (kis) fényben történő felvételkészítésre.

A szenzorban keletkező zajt jelentősen befolyásolja annak hőmérséklete is. Nem tudom megfigyelték-e már, de ha megvizsgálják nyári és téli pillanatfelvételeiket, a téliket kevésbé fogják zajosnak találni. A hosszú záridővel fényképezők is küzdenek a zajjal. Ez nem túl jó hír a fényképezőgéppel videózók számára, hiszen a hosszú snittek alatt a szenzor jelentősen felmelegedhet.

De térjünk vissza a szenzor fizikai méretéhez. Aki emlékeznek még az optikából tanultakra tudják, miért fontos adat ez. Igen, a mélységélesség egyik fontos meghatározója. A végletekig egyszerűsítve az összefüggést, minél nagyobb felületre vetíti objektívünk a képet, annál kisebb lesz az élesen leképeződő tartomány a tartomány. A bevezetésben említett láz egyik oka éppen ez. Érdemes tanulmányozni a 2. táblázatot, akár méretarányosan lerajzolni a szenzorméreteket, és az ember azonnal ráérezhet a lényegre. Ez az összevetés rávilágít arra is, hogy miért érdekes videós szemszögből a Canon legújabb, „csak” APS-C szenzorral szerelt fényképezőgépe, a 7D, illetve a Panasonic GH-1 és vele együtt valamennyi már létező és leendő váz, amely a 4/3-os szabványt követi majd.

Fényképezőgépek

Kamerák

Típus

4/3-as szabvány

Canon

APS-C

35 mm

(Canon 5D)

SONY XDCAM-EX1 (1/2”)

RED ONE

Super 35

átrmérő (mm)

21,6

26,8

43,3

8

27,9

31,1

szélesség (mm)

17,3

22,2

36

6,97

24,4

24,89

magasság (mm)

13

14,8

24

3,92

13,7

18.66

terület (mm2)

225

329

863

27,3

334

464

kivágási faktor

2

1,62

1

Ez a fizikai törvény gátolja meg azt, hogy tenyérbesimuló kameráinkkal hatékonyan tudjuk „leválasztani” a témát, mondjuk egy ember arcát a háttérről. Pedig ez az „effekt” az egyik leggyakrabban alkalmazott filmes elem. Egy aprócska érzékelővel szerelt átlagos kamkorderrelez megvalósíthatatlan. Valami hasonlót persze lehet varázsolni, ha elég nagy fókusztávolságot választunk és a témát a lehető legközelebb állítjuk a felvevőhöz. Ám az éles tartomány akkor is legfeljebb néhány méterre csökkenthető.Ami a D-SLR videósok szívét megdobogtatta, az a varázslás nélkül is néhány centiméterre szűkíthető mélységélesség.És ez az, amiben az 5D Mark II a mai napig verhetetlen. Érzékelője a Super 35-ös kamerákénál is nagyobb. Egy fényerős objektívvel felszerelve, teljesen kinyitott rekesszel már komolyan kell küzdeni, hogy akár egy beszélő fejet élesre állítsunk, illetve az élességi tartományban tartsunk. De ez édes teher, minden filmes szívesen birkózik a feladattal, a hatás ugyanis, a tökéletesen elmosott háttér valóban lenyűgöző. Különösen, ha ezt a képességet még viszonylag nagy látószögnél is produkálni tudjuk, márpedig a leica (kisfilm) méretű érzékelővel ez is lehetséges. A táblázatból kitűnik, hogy a legújabb Canon 7D illetve a Panasonic GH-1 ebben kicsit gyengébbek, de megfelelő objektívvel még így is „verik” pl. a SONY kiválóságát, az XDCAM EX sorozat kameráit. Pedig az EX sorozattal nem egy mozifilmet is forgattak már, a televíziózásban pedig magától értetődő helyük van.

Felbontás szempontjából az Olympus legújabb ékszere, a PEN sorozat első tagja látszólag a videóra alkalmas cserélhető objektíves gépek élmezőnyéből, hiszen „csak” 1280 x 720 pixel felbontású 16:9 képarányú videót készít, hasonlóan a világelső Nikon D90-hez. De ne felejtsük el, hogy számos televíziós társaság ugyanezt a HD szabványt használja. Volt alkalmam kipróbálni a készüléket, a mozgóképének minősége messze túlszárnyalja a konzumer HD kamerákét.A GH-1 és a cikkben szereplő többiek persze jobbak.

Ha meggondoljuk, hogy a képminőségnek határt szabó másik fontos összetevő az elektronika, nagy biztonsággal jósolhatunk még komoly fejlődést. Az elektronikán múlik, hogy a HD szabványok melyikével birkózik meg a rendszer, hogy milyen felbontású, sávszélességű, tömörítésű és színterű jelet képes feldolgozni, rögzíteni. AZ 5D Mark II. ebben is jeleskedik, hiszen az 1080p-s képet (1920 x 1080 pixel, 16:9-es formátumban) 38.6 Mbit/sec sávszélességben állítja elő, ami – ha hihetünk a gyár által közölt adatnak – meghaladja pl. a SONY XDCAM maximális 35 Mbit/s-os sávszélességét.

Nem csak előnyök

Az életben persze nincsenek csak előnyök. A D-SLR videózásnak pillanatnyilag számos hátránya van. A fényképezéshez fejlesztett szenzorok kiolvasási technikája például egy jellegzetes hiba forrása. A gyors oldalirányú kameramozgásoknál a kép alja és teteje kissé elcsúszhat. Átlagos tempójú mozgások még nem okoznak problémát, így a többség soha nem fogja tapasztalni, és a technika fejlődésével a problémát minden bizonnyal ki is fogják küszöbölni.

Sokkal több probléma adódik a fényképezőgépek felépítéséből. Egy videókamera ergonómiai szempontból is tökéletes célszerszám. Minél inkább profi munkára szánják, annál inkább „kézre áll”. Egy filmezésnél használt kamera körül több embernek is el kell tudni férni. Egy ember kezeli a fókuszt, egy a rekeszt, az operatőr komponál, gyakorta ott áll a rendező és a kamerára szerelt kontroll monitort nézi, nem beszélve a fahrt kocsit irányító személyzetről. A D-SLR videózás ennél intimebb viszonyt követel az operatőrtől. A kis méretek nehézkessé, alig kivitelezhetővé teszik a manuális átélezést, a vario használatát szintén. Úgy vélem, ez a jövőben sem fog változni, hiszen egy fényképezőgép mégis csak elsősorban állóképek készítésére való, amihez más ergonómiai paraméterek tartoznak.Születnek viszont kiegészítők szép számmal, amelyek segítségével fényképezőgépünkből szinte filmkamerát varázsolhatunk, lásd a képet.

A fotózásnál hatékonynak mondható AF (automatikus fókusz) rendszerek a videónál szükséges folyamatos élőkép módban még nem elég jók. Minden a cikkben szereplő gép esetében tapasztaltam bizonytalankodást, különösen gyenge fényviszonyok vagy gyorsan változó megvilágítási körülmények között. Egy profi filmkészítőt ez különösebben nem zavar, hiszen ő manuális fókuszt használ, ám egy hobbi videóst a gyenge AF az őrületbe kergethet. Ugyanakkor erős optimizmusra ad okot mind a Panasonic mind az Olympus új kontrasztérzékelős AF rendszere. Aki kompakt fényképezőgépekben ismerkedett meg ezzel a technikával az nem fog hinni a szemének. Átlagos fényviszonyok között mindkét gép határozottan és a tükörreflexes gépekhez mérhető tempóban állít élességet. Nagy gratuláció a cégek mérnökeinek.

A snittek hossza is korlátozott. Részben a file-formátumok és szabványok, részben a szenzorok melegedése okán. A hang a videózásban külön probléma. A cserélhető objektíves fényképezőgépek videó minősége már profi hangot feltételezne. Az viszont külső mikrofont, XLR csatlakozókat, ami meglehetősen bután mutatna egy fényképezőgépen, ha elférne, így maradnak a bizonytalan 3,5 millis jack-ek. Jegyezzük meg, a Panasonic GH-1 beépített mikrofonnal is rendelkezik és meglepően jó hangot rögzít. Jobbat, mint sok kis kamera és éppen az igényes hangfelvétel lehetősége volt egy egyik szülője a GH-1-hez fejlesztett új – és eddig egyetlen – videózásra optimalizált objektívnek. A G Vario sorozat piros HD jelzéssel ellátott 14-140 mm-es objektívében nem csak képstabilizátor működik, de a fókuszmotor is extra csendben teszi a dolgát, az írisz pedig fokozatmentesen állítható.A menürendszerek is inkább fotós igényeket szolgálnak, mint videósokat. A monitorozás sem egyszerű. Kihajtható LCD-vel, ami a fotózásnál is jól jön, de videózásnál szinte elengedhetetlen, pillanatnyilag csak a Panasonic büszkélkedhet. Lehet persze másként is, az 5D mark II HDMI csatlakozóján keresztül pl. élőképet láthatunk egy megfelelő monitor segítségével, míg a két 4/3-os gépben ezt nélkülözni vagyunk kénytelenek. A céghez közelálló szakértőktől hallom, nem is tervezik a bevezetését. (Bolt már olyan, hogy a gyártó változtatott az elképzelésén, olykor azért figyelnek a közönség igényeire, és a live view módot egyre többen követelik.

Mindezek ellenére határozott fejlődés érzékelhető a fényképező-kamera hibridek területén. Javuló menük, dedikált videofelvételi gombok, választható 24 képkockás felvétel…, pedig alig néhány gép jelent még csak meg a piacon.

A készülékek ára szintén vitákat kavar. Átlagos jövedelmi viszonyokhoz mérve persze mifelénk minden újdonság túlárazott, de ezeket a masinákat tőlünk nyugatabbra is drágállják. A Panasonic esetében ez különösen igaz, hiszen a váz csak kitben hozzáférhető, mégpedig a speciális HD objektívvel, ami önmagában egy váz ára. Amikor az ember a pénztárcájában keresgél, nem egyszerű észben tartani, hogy a váz videós képességei pillanatnyilag csak ezzel az objektívvel használhatók ki teljes egészében, ld. folyamatos automata fókusz. A 7D ennél is drágább, az 5D Mark II-nek nem akar lefelé indulni az ára – egyelőre.

Valószínű, hogy a gyártók is tisztában vannak vele, ez az új kategória bizony komoly értékeket hordoz. Fényképezőgépként és video felvevőként egyaránt.Akkor is, ha mint oly sokszor, most is oda lyukadunk ki, hogy a tökéletes, mindent egyben eszköz nem létezik. Tehát kénytelenek vagyunk alaposan megvizsgálni az igényeinket: mire van szükségünk és mi az, amiről a legkevésbé fájdalmas a lemondás. De soha nem legyen nagyobb gondunk.

Eöri Szabó Zsolt