színházi fotó címkével jelölt bejegyzések

Mária – csak két napig (volt)

Csak ma, december 11-én és holnap, 12-én látható Szarka Tamás új – ahogy a színlapon szerepel – musicalje. Aki most nem ér rá, legközelebb nyáron, Szegeden, a szabadtéri játékokon láthatja az előadást. A produkció Szeged és Debrecen együttműködése valamint Kósa Lajos, Debrecen polgármestere hathatós közbelépése és pénzszerző támogatása nyomán vált az eredetileg a Csokonai Színház színpadára szánt zenés darabból  sokszereplős, hatalmas díszletű “szuperprodukció”.

maria_eoszfoto-4859

Mária, azaz Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya, Boldogasszony, a Rózsafüzér és Magyarország Királynéja, Mindannyiunk Édesanyja a református Debrecenben – izgalmas. Az ősbemutató rendezője Vidnyánszky Attila. Az ő értelmezésében Mária sokkal inkább a “fény anyja, a fény lánya”, aki világra hozza a Megváltót. A szereplők Újhelyi Kinga (Mária), Bakos-Kiss Gábor (József), Mészáros Tibor (Ego), Olt Tamás (Heródes), Pápai Erika (Erzsébet), Rácz József (Gábriel), Földes László Hobo (Kovács) és Fehér Éva. Az ősbemutatón és a második előadáson a Hegedűs szerepében a szerző, Szarka Tamás is színre lép.

A főpróbát látva, az eddigi nyilatkozatokból Újhelyi Kinga gondolatait ajánlom a nézők figyelmébe, amit Szénási Miklós (Dehir.hu) jegyzett le a napokban.

“Ez nem egy szokványos musical, nem olyan, mint például a West Side Story. Ez egy zenés darab, melynek oratórikus jegyei vannak. Magamban Mária passiójának is hívom, mivel Mária szenvedéstörténete ez, egy olyan anyáé, aki a Megváltót hozza világra. Az ő szenvedésének stációi ezek a nagyobb egységekből összeálló zeneszámok.”

Fotók a főpróbáról

[nggallery id=5]

 

 

Scapin, a szemfényvesztő Debrecenben

Debrecenben jártam, sikerült elcsípnem egy fotós próbát a Csokonai Színházban. A világhírű román rendező, Silviu Purcărete ajánlotta a Scapin furfangjait a debreceni társulatnak. Ajánlotta, megrendezte: szerinte Molière reneszánsz műve ízig-vérig modern vígjáték, amely akár napjainkban is játszódhat – nyilatkozza a Színház honlapján. Két fiatalember keresi a boldogságot, folytatja, ám az apák szerint nem jó helyen.

Trill Zsolt Scapin szerepében
Trill Zsolt Scapin szerepében

A fiúk Scapinhez fordulnak segítségért. Az öregek meg- és legyőzéséhez a furfangok mesterének minden találékonyságára szükségük van. Scapint Trill Zsolt adja, s az előzőekből kiderülhetett abszolút főszereplőként, bár az egész előadásra talán jellemzőbb a lakáj figurája, akit fotógalériámban ritka “aktív” pillanatai egyikében, újság olvasása közben láthatnak. Ő Carle (Olt Tamás), a szolgáló és két (lehet, hogy három?) mondatát leszámítva, mindvégig néma és rendíthetetlen, lassúra állított metronóm-nyugalmú (remek) szereplője a körülötte zajló eseményeknek.

[nggallery id=4]

Szereplők:
SCAPIN, Leander szolgája, szemfényvesztő TRILL ZSOLT, ARGANTE, Octave és Zerbinette apja VARGA JÓZSEF, GÉRONTE, Leander és Jácinta apja GARAY NAGY TAMÁS, OCTAVE, Argante fia, Jácinta szerelmese RÁCZ JÓZSEF, LEANDER, Géronte fia és Zerbinette szerelmese MÉSZÁROS TIBOR, SZILVESZTER, Octave szolgája VRANYECZ ARTÚR, ZERBINETTE, állítólagos cigánylány, Leander szerelmese OROSZ MELINDA, JÁCINTA, Géront lánya, Octave szerelmese SZŰCS KATA, NÉRINE, Jácinta dajkája OLÁH ZSUZSA, CARLE, szolgáló OLT TAMÁS

Feljegyzések az egérlyukból

Lux Ádám és a rendező, Pozsgai Zsolt
Lux Ádám és a rendező, Pozsgai Zsolt

Február 20-án a Komédiumban láthattuk Feljegyzések az egérlyukból címmel Lux Ádám parádés alakítását. A monodráma szövegét több Dosztojevszkij kisregény alapján állította össze Pozsgai Zsolt barátom. A darab címére kattintva láthatod az előadás képeit. Persze nem mindet 🙂 Ha képszerkesztő vagy egy lapnál, akár rendelhetsz is belőlük.

Fotógaléria: Feljegyzések az egérlyukból

53. STERIJINO POZORJE FESZTIVÁL

Látogató (Hermelin, Nemzeti Színház)
Látogató (Hermelin, Nemzeti Színház)

Minden harmadik évben nemzetközi fotóművészeti kiállítás kíséri Szerbia-Montenegro színházi fesztiválját. Az idei “Színház a fotóművészetben” című kiállítás anyagát a zsűri 37 ország 117 fotósának munkáiból válogatta, így különösen nagy öröm, hogy hat képem is ott lehet a fesztiválon május 26. és június 4. között az Újvidéki Színházban. A bemutató több magyar fotósnak is sikert hozott: Frank Yvette munkáját arany, Segesvári Csaba és Erdélyi Gábor munkáit bronz diplomával jutalmazták, amihez szívből gratulálok!

XXVI. Magyar Sajtófotó Pályázat 2007

Virrasztás Kaszás Attiláért
Virrasztás a Nemzeti Színházban Kaszás Attiláért, 2007. március 30-án

A fenti az egyik a Sajtófotó kiállításon szereplő képeim közül. A képek a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók 2008. május 1-ig. (413 szerző pályázott, 9223 db. felvétellel)

“Van a fotózásban – vagy minden művészi tevékenységben?, de ne má, hogy megmondjam éppen most, mi és mi nem a művészet -, van benne valami münchhausen bárós, magunkat a hajunknál fogva fölemelni. Szoktam kajánul megjegyezni, hogy nincs mese, az újságírónak a valóságot kell tükröznie, ami korántsem olyan egyszerű, mióta kiderítettük, hogy a valóság függ a szemünktől. Ránézünk és megváltozik; elpirul, elpirul örömében, dühében, kiszolgáltatottságában, magányában, boldogságában, rémületében, vacogásában, ölelésében – ez a pír, ami ott van aztán minden jó fotón.
Egy arc, egy röhejesség, egy vígság, egy megrendültség, egy gyávaság, egy panelmalac, egy gárda, egy balettcipő, egy kis Árpádsáv, egy kis Nagymagyarország, egy lélek, egy tiszavirág, még egy, még egy, egy zászló, egy sár, egy szikla, egy béka bazedovos szeme, egy gyerek bazedovos szeme, benne egy Isten, egy tömeggyűlés, egy magány, egy hamisított Puma-cipő, egy kínai katona, még egy arc, riadt, politikusé, egy bonvivános arc, politikusé, egy árnyék, politikusból, egy másik árnyék, nem tudni, kié, talán egy bolondé, egy aluljáró, egy Üllői út, egy pucér popsi, nem politikusé, egy rendőrség, kicsinyítve, egy hegedű („asztalnál meghal”), egy sztárügyvéd, egy sztárránc, egy pezsgő, egy hajléktalan, egy demagógia, aztán amikor nem tudni, mert nem érdekes, hogy mi: csak van egy kép, mintha esne, mintha menne, mintha fényne, mintha fájna, mintha szépne, mintha vége.”

Az idézet Esterházy Péter megnyitójából való, amely teljes terjedelmében olvasható a neten, ajánlom mindannyiuk szíves figyelmébe.