Cikkek kategóriaarchívum

Muffinok

A muffinban az a jó, hogy ha van néhány kipróbált recepted, akkor szinte figyelni sem kell az összeállításánál, sikerülni fog. A leggyorsabb, ha bejáratott mérőedényeket használ az ember. Mióta beszereztem egy amerikai rendszerű csésze (cup) és kanál (tablespoon) sorozatot, a konyhai mérleget sem kell elővenni. A kisült, kihűlt muffinok felét én mélyhűtőbe teszem, ezért gyakran eleve két adagot sütök. Aki nem idegenkedik tőle, mikrohullámú sütőben 30 másodperc alatt (700W-on) friss, langyos süteménye lesz a reggeli kávé mellé. Mikró helyett természetesen sütőben is felfrissíthető, de akkor is tökéletes lesz, ha szobahőmérsékleten hagyjuk felengedni, jól lezárt zacskóban, ugyanúgy, ahogy a mélyhűtött péksüteménnyel, kenyérrel tesszük. Egy szóval sem állítom, hogy a muffin a világ legjobb süteménye, de mindenki kikísérletezhet néhány fajtát, ami pont megfelel az ízlésének, és ha rátör a „de ennék valami finomat” érzés, mire a kávé, tea elkészül, már ott gőzölöghet mellette a falatnyi édesség is.

CITROMOS MUFFIN
Szeretem a citromos ízeket, ráadásul ez egy olyan tészta, amely bármilyen gyümölccsel feldobható. A klasszikus áfonya mellett készítettem már apróra vágott almával, körtével, rumba áztatott mazsolával, és vastag héjú fekete szőlővel.

Száraz hozzávalók
1,5 csésze liszt
1,5 teáskanál sütőpor
¼ teáskanál só

Nedves hozzávalók
6 teáskanál vaj
1 csésze cukor (én ½ csésze kristálycukrot és ½ csésze házi vaníliás-cukrot használok)
2 tojás
½ csésze tej (lehet joghurt, kefir, tejföl, ízlés szerint)
3 citrom leve és húsa

Elkészítés
1. Begyújtom a sütőt. Mire a tésztát összeállítom éppen jó, 180 C fokos lesz.
2. A száraz hozzávalókat egy nagy tálban alaposan elkeverem és félreteszem.
3. Egy másik edényben kikeverem a nedves hozzávalókat. Magas falóban, mert ehhez robotgépet érdemes használni.
4. A vajat habosra keverem a cukorra.
5. Hozzáadom a tojásokat, a citrom levét és húsát. (Ha van gombaölő szer mentes citromhéjunk, akkor persze azt is, reszelve. Ha csak viaszos citromot kaptunk, inkább hagyjuk el.
6. A receptek általában azt írják, hogy a nedves anyagba keverjük el a szárazakat, de én fordítva csinálom. A muffinnál fontos, hogy a tészta ne legyen csomós, de tilos simára keverni, mert akkor kemény tömb lesz minden egyes darabból, nem könnyű sütemény.
A kikísérletezett módszer, három részletben öntsük a lisztes keverékbe a nedves alapanyagokat és kézzel, határozott, nagy mozdulatokkal dolgozzuk össze.
7. Ha gyümölcsöt is akarunk a süteménybe, akkor azt is most kell belekeverni.
8. Mérjük ki a tésztát a formákba és tegyük a 180 fokos sütőbe 25-30 percre. Ha a teteje barnulni kezd, kész.

Répás muffinok itt még csak növekednek

Figyelmes olvasók nyilván kiszúrták, hogy a receptből kimaradt másfél citrom.

Íme a citromos muffin lényege: a tésztába kevert citrom leve nem ad elég intenzív ízt. Ezért egy kis trükköt alkalmazunk. A másfél citrom levét ízlésünknek megfelelően keverjük ki porcukorral, azaz készítsünk intenzív, limonádé ízű szirupot. A sütőből kivett forró muffinokat alaposan kenjük meg a sziruppal. Ha a süteményt tűvel megszurkáljuk, a szirup egy része a muffinok belsejébe jut. Ettől lesz igazán citromos, mennyei.

Lényegében minden muffin elkészítése azonos séma szerint történik, nem nagyon kell agyalni, ezért már csak a hozzávalókat írom le. A lényeg, hogy a száraz és nedves hozzávalókat külön keverjük ki, majd a száraz hozzávalókhoz adjuk (részletekben) a nedves hozzávalókat, és ügyeljünk arra, hogy a tészta ne legyen teljesen sima.

SÁRGARÉPÁS MUFFIN

Száraz
2,5 csésze liszt
2 teáskanál sütőpor
¼ teáskanál só

Nedves
1 csésze cukor
1 teáskanál vanília aroma
1 csésze olaj
2 tojás
1 csésze reszelt sárgarépa (nagyjából 2 darab átlagos répából lesz ennyi)
½ csésze tej

Répás muffin

Ennél a receptnél érdemes a csésze tejet használni a tészta sűrűségének a beállítására. Ha a répánk nagyon friss, lédús volt, lehet, hogy a tej fele is elegendő lesz. A citromos szirup ehhez a muffinhoz is illik. De nagyon finom mellé adott mascarponéval, vagy a tésztába kevert étcsoki darabokkal.

Nagylátószög és képstabilizátor? Két új Canon objektív

Sajtóbejelentés: Világhírű EF objektívcsaládját a lelkes amatőröknek és a profiknak szánt két új – az EF 24-70mm f/4L IS USM és az EF 35mm f/2 IS USM jelű – modellel bővítette a Canon. A kompakt kivitel ellenére első osztályú optikai technológiákat kínáló új objektívekkel tökéletesen oldható meg nagyon sokféle kreatív feladat, legyen szó riportfotóról, tájfotózásról, portréfényképezésről, vagy éppen egy utazás dokumentálásáról. (Budapest, 2012. november 6., Forrás: Canon Hungária Kft.)

Sokan kérdezik tőlem, mi ez az új divat? Minek egy nagylátószögű objektívbe stabilizátor? Szerintem a kérdést akár fordítva is fel lehetne tenni: miért nincs minden objektívben stabilizátor? Nem igaz? A 2-4 rekesz előny nagyon hasznos dolog gyenge fényben, beltérben, ha pedig nincs rá szükség, ki is kapcsolható. De a lényeg szerintem nem ez.

Az a meggyőződésem, hogy a „divatot” a dSLR videózás elterjedése szülte. Ezek a fényképezőgépek bárki kezébe adják a televíziók, sőt a filmipar minőségi követelményeit is kielégítő felvételi technológiát, mindezt hatalmas objektív választékkal, a profi filmes eszközök árának töredékéért.

Igen ám, de a fényképezőgépeknek van egy gyenge pontja, a fogás. Ami tökéletes pillanatfelvételek készítéséhez, az rettenetesen kényelmetlen folyamatos (videó) felvételéhez. Hiába a sok, méregdrága kiegészítő, egy dSLR gépet nem lehet csak úgy vállra kapni, mint egy profi kamerát. Egy ilyen összeállítás orr-nehéz. Ha mégsem, akkor a RIG nem csak támaszkodik, hanem súlyokkal megrakva túl is nyúlik az operatőr vállán. Valójában csak állványról lehet vele kényelmesen dolgozni. A mechanikus képstabilizáló rendszerek  (pl. steadycam) közül pedig csak a filmes technikában is használtak működnek igazán jól, de ezek egyben meg is szüntetik a dSLR videózás két fontos előnyét. Nagyok, nehezek, az áruk pedig összemérhető vagy magasabb, mint a felvevőgépé. A fényképezőgépbe vagy, mint a Canon esetében, az objektívbe épített stabilizátorok viszont lehetőséget adnak a kézből történő filmezésre. Nem véletlen, hogy mindkét új objektív továbbfejlesztett képstabilizátor (IS-) rendszert kapott.

A Canon sajtóközleménye így fogalmaz: Az objektív intelligens módon észleli, ha a fényképész úsztat, és automatikusan bekapcsolja az Úsztató IS módot a mozgás lehető legpontosabb felvételéhez (EF 35mm f/2 IS USM).  A  Canon speciális optikai IS-rendszere 4 fényértéknyi javításra képes, a Hibrid IS pedig hatékonyan kompenzálja az optikai tengely körüli elfordulást és a kép síkjával párhuzamos lineáris elmozdulást makrófényképezés közben, stabil közelképeket eredményezve (EF 24-70mm f/4L IS USM).

„A kép síkjával párhuzamos lineáris elmozdulás”, „tengely körüli elfordulás” makrófényképezés közben? Persze… Egyértelmű, hogy ez a mondat nem a fotózásról szól, hanem a svenkelésről illetve a fahrtkocsiról való videofelvételezésről. Ahogy a „ha a fényképész úsztat” megjegyzés is. Ez a helyzet amikor az operatőr a kezében (vállán) tartott „kamerával” jön-megy, vagy megpróbál „kézremegés” nélkül egy pontra, mondjuk egy közeli arcra fókuszálni.

Az új objektívek jellemzői:

EF 24-70mm f/4L IS USM


Fókusztávolság: 24-70 mm
Legnagyobb rekesz: f4
Felépítés: 15 lencsetag 12 csoportban
Látószög: 84° – 34°
Belső fókuszállító rendszer, AF, folyamatos MF
Beépített képstabilizátor
Cepp és porálló kivitel
Közelpont: 38 cm
Makró funkció
Szűrőmenet: 77 mm
Méret: 83.4 x 93mm
Súly: 600g

EF 35mm f/2 IS USM

Fókusztávolság: 35 mm
Legnagyobb rekesz: f2
Felépítés: 10 lencsetag 8 csoportban
Látószög: 63°
Fókusz: hátsó lencsetag, AF, folyamatos MF
Beépített képstabilizátor
Közelpont: 24 cm
Szűrőmenet: 67 mm
Méret: 77,9 x 62,6 mm
Súly: 335g

(A fotók, MTF ábrák forrása: usa . canon . com)

Pauer Gyula emlékére

Ő is elment. Békésen olvasgatok és egyszer csak ott terem a képernyőmön a hír. 72 éves volt, beteg. Nem tudtam, sajnos nem ismertem személyesen. Kevés köztéri mű hatott rám olyan felkavarón, mint a Cipők a Duna-parton nevű emlékhely, amelyet Can Togay és ő álmodtak meg.

mg_7136

A műről 2010 decemberében publikáltam egy fotó sorozatot. Két évig figyeltem a Dunát, hogy a fejemben élő képeket elkészíthessem. Tisztelegve a művész előtt, a sorozatot most átemelem ide.

[nggallery id=11]

Mary Poppins „pilótája”

Mára biztosan mindenki hallott már a Madách Színház Mary Poppins előadásáról, benne a sok-sok trükkel. Aki ismer, tudja rólam, hogy talán túlságosan is kritikus vagyok ha színházról van szó, konkrétan elég hamar halálos unalom vesz erőt rajtam, ha az előadás gyengécske és éppen nem fotózom a darabot, azaz nincs amivel leköthetném magam. Nos, volt szerencsém látni az előadást – sikerült meglepniük. Sehol egy kis üresjárat 🙂 Feszes, prögő előadás, remek szórakozás úgy, ahogy van. Köszönet a művészeknek és Szirtes Tamásnak! Ráadásul a trükkök, szcenikai elemek mind-mind professzionálisak. Minden jó zenés-táncos produkcióban rengetegen dolgoznak a háttérben is a sikerért. Legutóbb az egyik nagyon fontos háttérmunkást volt szerencsém fotózni, így bemutathatom Mihály Gábort, az AirWalking Kft. (airwalking.hu) tulajdonosát, akinek számos színdarab és film repülő embereit köszönhetjük.

A Mary Poppinsban is Mihály Gábor az egyik főszereplője a háttérmunkásoknak. A darab reptetéseit ő és kollégái találták ki és kivitelezik előadásról-előadásra. Mary Poppins az AirWalkinggal repül…

Fényfestés az ócsai szőlőben

Korábban a vakuval történő fényfestésre mutattam egy példát, a Templomok az éjszakában című bejegyzésben. Most egy zseblámpával „festett” képet mutatok. Egyik kedvenc fotós helyem Ócsa, gyönyörű templomával és műemlék pincesorával. Az igazság az, hogy a löszréteg alá vájt borospincékről, az igazi látványosságról még nem sikerült nekem is tetsző fotókat készítenem, valahogy „nem találom a fogást” rajtuk. Igaz, szüret idején még nem sikerült arra járnom, pedig talán az hozná meg az ihletet. Ám a pincékhez vezető földút mellett áll egy teljesen más stílusú ház, amit nagyon kedvelek. Mos a felkelő teliholdat szerettem volna együtt fotózni a présházzal, de hiába várakoztam. A látványt felhők takarták. Mire a Hold előbukkant, már sokkal magasabban állt, mint ahogy a megálmodott képen elképzeltem. Közben be is sötétedett, így megnyílt a lehetőség egy másik elképzelt fotóm elkészítéséhez. A gépet állványra téve harminc másodperces expozíciókat készítettem. Mindegyik képen csak egyetlen kiválasztott képelemet világítottam meg egy fehér fényű, 200 lumen fényteljesítményű led zseblámpával. A képeket a kitűnő Oloneo PhotoEngine nevű program segítségével egyesítettem. A szoftvert alapvetően HDR képek készítéséhez írták, de több hasznos funkciója is van. Az egyik éppen arra való, hogy egyazon kép különböző módon és erővel megvilágított területeinek arányát pontosan beállíthassuk. Íme a végeredmény, nyolc felvételből.

Fényfestés
Fényfestéssel készült fotó

Az első képen az előtérben álló kút, a másodikon a présház fala, a harmadikon a ház melletti fák, a negyediken a poros út, az ötödiken a szőlő levelei, a hatodikon és a hetediken a présház nádfedele, a nyolcadik képen pedig ismét a ház oldala kapott megvilágítást. Érdemes ügyelni arra, hogy a lámpát finoman mozgassuk, így a megvilágított felületek határa lágy lesz.